A falu területe a korai történelmi időkben is lakott volt. Őskori, római, kelta, avar- és honfoglalás kori emlékek a település környezetében több helyen felszínre kerültek.

A településről az első írásos feljegyzés 1278-ból származik Ech néven. A község összekötője volt a hegyeken túli északi tájnak és kelet felé a Balaton-felvidéknek.

A falut egytelkes nemesek lakták, többször elnéptelenedett, de mindig újjáépítették. Későbbi időkben az Ichy és a Nemes Eöcsy családnevekből alakult ki a falu neve.A teljes határa nemesi kúriákhoz tartozott. A XVI. századig társadalma tiszta nemesekből állt. A XVII. században agilisekkel vegyült a lakosság. 1828-ra megváltozott a helyzet. Olyan nagy volt a beköltözött házas és házatlan zsellérek száma, hogy ők kerültek többségbe.

A település többször volt lakatlan, a XVII. században többször pusztaság. AXVIII. században alakult ki a településen a négy felekezet. Ekkor lakói: 400 római katolikus, 301 evangélikus, 200 református, 150 zsidó hitű.

A jobbágyfelszabadításkor 1 nagybirtok és 233 kisbirtok volt. Határát az első kataszterben 2381 kataszteri holdban állapítják meg. Területének ekkor fele erdő, a többi szántó, rét, legelő, mocsaras terület.

A falu egy völgykatlanban épült, elszórt házakból alakult ki, girbe-görbe utcái egy központi térről a három templomhoz vezetnek. A jellegzetes csillag alakú faluszerkezetet máig őrzi az utcák vonala.

Az 1700-as években négy felekezet állított templomot itt. 1756-ban készült el a késő barokk katolikus templom, 1799-ben fejezték be az evangélikus templomot, a XVIII. sz. elején készült a református templom és a zsinagóga. Három templom ma is áll, az egykori zsinagóga ma lakóház. Az 1800-as években laktak itt a legtöbben, 1000 fő körüli lakossággal. Akkor a természeti környezet megélhetést nyújtott az embereknek. Hét kézműves család élt a községben.

1940-től már csak 500-an éltek, később még kevesebben. Az iparosítás, a környékbeli bányászat adta immár a megélhetést, az emberek elköltöztek munkahelyük után. Mára 240 fő körüli népesség maradt.

Népessége:

1785-ben 581
1910: 612
1970: 510
1986: 327
1998: 258

2002: 240

2006: 227

2007: 235

2008: 231 fő.

Az első termelőszövetkezet 1950-ben alakult Új Élet néven. 1956-ban feloszlott, majd Alkotmány Tsz néven alakult újra és 1959-ben a halimbaival egyesült. A Tsz-összevonások során először Nyiráddal, később Devecserrel egyesült. A Padragi termelőszövetkezettel együtt kiváltak a Devecseri tsz-ből. A termelőszövetkezet az 1990-es években felszámolással megszűnt. A Községi Tanács 1970-ben egyesült Halimbával, s Községi Közös Tanácsként működött.

Az önálló önkormányzatiság újabb helyzetet teremtett, a falu kereste helyét a szűkebb és tágabb régióban. A Dörögdi-medence fejlesztési munkáiban szerepet vállalt (új út építése Taliándörgd felé, kulturális programsorozatok). Megkezdődött a község természeti, kultúrtörténeti értékeinek feltérképezése, értékvédelme (helyi természetvédelmi területek, ingatlanok, helytörténeti gyűjtemény).

A község történetének leírása összefoglaló munkákban röviden szerepel, külön falutörténeti egységes munka sajnos nincsen. A Veszprém Megyei Levéltárban fellelhető gazdajegyzői levelek és pecsétlenyomatok alapján készült el a község jelenkori címere (2001.). Ebben a korona az egykori nemesi településre utal, a kettős ívelésű dombvonal a község fekvését szimbolizálja, a zöld mezőben szablyát tartó ezüst páncélos kar a régi pecsétlenyomatról származik, a címer felső részén a falu három felekezetének jelképe sorolódik.